Rosszul járhat Putyin az elcsatolt Krímmel: így elveszíti befolyását az ukrán politikára, és az Európai Unió felé löki a csonkolt Kijevet- vélekedett a Rádió Orientnek nyilatkozva Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő. A konfliktus nem csak két ország belügye, az hidegháborús helyzet Magyarországra is kihat majd: Kelet és Nyugat ütközőzónájában újra kell gondolnunk jelenlegi oroszbarát politikánkat.
Rossz döntés a Krím elszakítása?
Március 16-án népszavazást tartanak a Krími Autonóm Köztársaságban az Oroszországhoz csatlakozásról. A közelmúlt politikai eseményei arra utalnak, hogy Putyin meg akarja tenni a lépést: Oroszország ugyan képes a terület elszakítására, azonban kérdéses, hogy érdeke-e az annektálás. Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő nem feltétlenül tartja jó döntésnek az orosz többség lakta terület elcsatolását. „A félsziget lehasításával Putyin elveszíti korábbi nyomásgyakorló erejét a kijevi parlamentben, hisz a lépéssel lezárja a Krím és Ukrajna határát. Emellett az ukrán területek harmadának leszakítása azt üzeni a nyugatnak, hogy a torta megmaradt része az övék. ‘Hatalompolitikai szempontból az orosz elnök jobban járna a föderalizálással – az orosz befolyás alatt álló Krím-félsziget, valamint a keleti és déli orosz lakta régiót így eredményesen tudná befolyásolni” – véli Tálas.
Ukrajna kettészakítása nagyban emlékeztet II. világháború kezdetére. „Sokan már Hitler 1938-as lépését, az Anschlusst emlegetik. Az elcsatolás egy olyan határvonalat jelentene, amit a nemzetközi közösség nem hagyhatna figyelmen kívül, hiszen egy ország területi integritását sértik meg” – emeli ki a biztonságpolitikai szakértő, aki szerint a csatlakozást még a félszigeten élő, 61 százalékos többségű orosz lakosság sem üdvözli egyöntetűen, a területen pedig ukránok, tatárok és más nációk is élnek. „Más külhoni orosznak lenni és élvezni Putyin védelmét, mint a birodalomhoz tartozni. A balti országok hangos orosz kisebbsége is ezt igazolja: a nemzetiség ellenáll a lett, litván és észt nacionalizmusnak, azonban eszébe sem jutna Oroszországhoz tartozni” – utalt az Európai Unióban és az eurózónában rejlő előnyökre Tálas.
Döntenünk kell az oroszokkal kapcsolatban
Oroszország katonailag nem lenne képes az orosz lakta régión kívüli ukrán területek elcsatolására – bár az is egyértelmű, hogy nem ütköznek ellenállásba, az ukrán hadsereg nem kíván nyílt összecsapást, a provokáció ellenére sem. Tálas kizárta a nyílt konfliktus lehetőségét, mindössze egy iraki típusú fegyveres ellenállási mozgalom kialakulására lát lehetőséget. A nyugati erők szintén nem vállalnak nyílt fegyveres konfliktust, azonban a jövőben a balti országok és Lengyelország fokozott katonai támogatása várható. „A NATO-n belül újabb vita várható a kelet-európai országok védelmével kapcsolatban. Az 5. cikkelyre hivatkozva várhatóan nőni fog a katonai alakulatok és a közös hadgyakorlatok aránya a régióban.”
A nyugati csapaterősítések, valamint Oroszország erőszakos érdekérvényesítése miatt Magyarországnak a választások után át kell gondolnia oroszbarát külpolitikáját. Tálas Péter szerint a Krím orosz annektálása esetén a NATO és az Európai Unió nyomására nem kerülhetjük el a szankciók kiszabását. Emellett az egész keleti politika áttekintése szükséges – „meg kell kérdeznünk magunktól, hogy mennyire megbízható és kiszámítható Oroszország, mint partner viselkedése” – figyelmeztet a szakértő.
A V4-ek sem voltak erélyesek
Ukrajna viszonylag fiatal nemzet, sok részből és különböző identitásokból épül fel – még jelenleg zajlik is az ukrán nemzettudat kialakulása, és a szakértő szerint félő, hogy az új közösség erős orosz-ellenességgel és nacionalizmussal határozza meg önmagát. Az új politikának tudomásul kellene vennie, hogy egy soknemzetiségű országban él, ahol az oroszok mellett románok, ruszinok, szlovákok, magyarok és lengyelek is élnek.
Tálas úgy látja, további autonómiatörekvések nem várhatóak, mivel a 7,5-8,5 milliós orosz kisebbség mellett a többi etnikum sokkal kisebb és szervezetlen is. Gyengének látja ugyanakkor az anyaországok érdekvédelmi törekvéseit- az érintett államoknak, így a V4-eknek legalább a kisebbségi kérdésekben közös platformot kellene kialakítaniuk. Az együttes fellépés erősebb, és ilyen alapokon révén az új ukrán kormány sem futott volna bele akkora hibába, mint például a nyelvtörvény visszavonásának kísérlete. Együtt sokkal nagyobbak vagyunk, közösen jobban érzékeltethetjük, hogy kisebbségként, de az ukrán nemzeti tudat részei vagyunk.”
Ukrajnát felügyelni kell
Az ukrán gazdaság konszolidálásához és modernizálásához 10 éven keresztül legalább évi 15 milliárd dollárra lenne szükség. Az unió által ígért 11 milliárd euró mindössze arra elég, hogy a kormány kihúzza az IMF-tárgyalásokig. Még ez esetben is kérdéses, hogy a belső vezetés képes lesz-e a normális piacgazdasági modellhez szükséges reformokra. Tálas továbbá az unió politikai döntéskényszerére hívta fel a figyelmet: végleg el kéne dönteni, hogy Európa akarja-e támogatni Ukrajnát, vagy nem.
Az európai fejlődési út mellett az ukrán állam másik lehetősége az orosz modell. Putyin 2013. december 17-én 15 milliárdos segélycsomagot, valamint 3-5 milliárdos gázár csökkentést ígért meg Ukrajnának, amelyből utóbbi elemet márciusban újból felajánlotta. A putyini „gazdagabbak vagyunk, de nem modernebbek” rendszer azonban az ukrán gazdaság exportképes termékének hiányában nem működne. A lassuló orosz gazdaság jelenleg nincsen olyan helyzetben, hogy 10 éven keresztül finanszírozza Ukrajna talpra állását. Tálas kiemelte, az óriási korrupció miatt azonban bárki akarja konszolidálni az ukrán gazdaságot, felügyelnie kell a folyamatot. „Ukrajna 20 éve Oroszország és a nyugat között tengődik, a két évtized alatt a társadalom folyamatosan szegényedett el – most már dönteni kellene az orientációról.”
Itt mindenki veszíthet
A nemzetközi média attól is tart, hogy a krími válság nyomán Moszkva beveti a gázfegyvert –Tálas ezt nem tartja valószínűnek, mivel a két gazdasági tömb kölcsönösen függ egymástól. „Az orosz állami bevételek fele a gázexportból származik.Emellett a krími konfliktus alatt pár hete alatt Putyin-kormányzat 80 milliárd dollárt veszített a tőzsdén és a rubel gyengülése miatt, hiszen utóbbit államilag kellett visszaerősíteni”.
Oroszországnak a várható nyugati szankciók miatt sem éri meg tovább terjeszkednie: remélt OECD–tagságának megakadályozása, valamint a G8-akból való kizárás jelentősen visszavetné gazdasági lehetőségeiket, de nagy érvágást jelentene számukra a Gazprom európai térvesztése is. „itt döntő kérdés az uniós nagyhatalmak, főként Németország reakciója. A megfelelő szankciók esetén Putyin ráébredne, hogy nem kell rögtön hadseregestül berontani a tárgyalóterembe” – jegyzi meg a Rádió Orient vendége.
Lehetséges szankcióként felmerült az uniós orosz számlák befagyasztása – emlékeztet Tálas – azonban a bankok haszna miatt ezt hamar elvetették. A nyugat-európai bankok jelentős bevételekre tesznek szert abból, hogy az orosz oligarchák náluk tartják vagyonukat. A komolyabb büntetés ellen szól az is, hogy Gazprommal való vita elfajulása nem európai érdek: a 2008-as gazdasági válságból kilábaló gazdaságok és a nemzetközi pénzpiacok ma is érzékenyek a nemzetközi ütközésekre.
Aknamező helyett hidakat
„Nem mindegy, hogy gazdasági benyomulást vagy 19. századi hatalmi módszereket választunk érdekérvényesítésünkre” – kritizálta a putyini politikát Tálas Péter. A biztonságpolitikai szakértő utalt a kínai behatolásra Szibériában, a két eset azonban jelentősen eltér egymástól. Az orosz annektálás esetén például a kaukázusi nemzetekben is felmerülhet az elszakadás lehetősége. „A hídnak tekintett Ukrajna sokkal több előnyt jelentene Európának és Oroszországnak. A nemzetközi közösségnek rá kellene jönnie arra, hogy a puffer zónák hidat és kölcsönös gazdasági előnyöket teremthetnek a nagyhatalmak között.” A teljes műsort meghallgathatja itt
OrientPress Hírügynökség (OPH)
Kép: MTI
