Életmód
Egyre több a mocsári teknős a Pilisben
OPH/ Pilisi Parkerdő Zrt. Kép: Pilisi Parkerdő Zrt./Némedy Zoltán
2017. augusztus 10.

Újabb említésre méltó ökológiai eredményt hoztak a 2008 és 2010 között, a „Parkerdő természetesen” uniós természetvédelmi program keretében végzett vizes élőhelyek restaurációs munkái: idén tavasszal és a nyár első felében több erdei kistóból is mocsári teknősök egyedei kerültek elő.

Az egyetlen, Magyarországon őshonos teknősfaj eddig csak elvétve fordult elő a Pilisben és a Visegrádi-hegységben, így az aranysakál, a fekete gólya és három új denevérfaj után még egy fontos faj telepedett meg a Budapesthez közeli örökerdőkben.

A Pilisi Parkerdő Zrt. Visegrádi Erdészete a „Parkerdő természetesen” uniós természetvédelmi program keretében egyebek mellett a Visegrádi-hegység mintegy 20 erdei kistavának restaurációját vitte véghez. A restauráció során a szakemberek ezeket a vizes élőhelyeket leromlott állapotukból az eredetivel megegyező állapotba hozták, majd az erdei kistavak kétéltű- és hüllőfaunáját is felmérték, amit azóta is folyamatosan végeznek. A Visegrádi-hegységben és a Pilisben lévő erdei kistavak élőhelyi monitorozását a Pilisi Parkerdő Zrt. szakemberei immár csaknem öt éve a Magyar Biodiverzitás-kutató Társasággal, az azt megelőző két évtized során pedig a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztályával együttműködésben végezték.

A szóban forgó kistavak mindegyikében elterjedt és nagy egyedszámban fordul elő a pettyes gőte, de a kirándulók gyakran találkozhatnak barna varanggyal, erdei és gyepi békával, valamint zöld levelibékával is. A barna ásóbéka és a vöröshasú unka inkább a Visegrádi-hegység délkeleti részén fordul elő, a sárgahasú unkának eddig csak Leányfalunál van ismert előfordulása, míg a kecskebéka fajcsoport már a nagyobb állóvizekre jellemző, amelyek inkább a hegység peremvidékén találhatóak.

Legfőképp a fentiekből is látható, igen gazdag élővilág indokolta a kistavak gondos állapotmegőrzését, illetve annak javítását. A természetvédelmi program során a tavak időszakos jellegén is javítottak, egyúttal meggátolták és csökkentették a nem kívánt feltöltődéseket. A beavatkozásnak köszönhetően jelentősen megnőtt a kétéltűek faj- és egyedszáma. A hüllők közül a mocsári teknősnek (Emys orbicularis) azonban eddig csak pontszerű előfordulása volt ismert, az is inkább a Visegrádi-hegység peremi területein.

Némedy Zoltán, a Pilisi Parkerdő Zrt. Visegrádi Erdészetének erdőgondnoka kiemelte: „Az igazi meglepetés kétségtelenül az volt, hogy idén több olyan kistóból került elő mocsári teknős, amelyekben addig még nem fordult elő, így például az Ágas-hegynél is találtunk egy tojásrakó nőstényt. A vizes élőhelyek rekonstrukciójával összhangban az erdei ökoszisztéma egészének önfenntartó fejlődését elősegítő örökerdő-gazdálkodás is rendkívüli módon támogatja az ilyen jellegű természetvédelmi törekvéseinket, mivel ez a gazdálkodási módszer nagyon kíméletesen óvja és gyarapítja a szárazföldi és vízi fajok természetes élőhelyeit egyaránt. Az ilyen erdőkben a különböző állat- és növényfajok sokkal könnyebben megtalálják az igényeiknek megfelelő élőhelyeket, ezért ezekben az erdőkben magasabb fajszámban fordulnak elő mind a növény-, mind pedig az állatvilág képviselői. Bízunk benne, hogy a közel 10 éve megkezdett, a vizes élőhelyeket célzó védelmi intézkedések is még sok fajnak kedveznek a jövőben.”

A mocsári teknős a ma élő teknősfajok közül az egyik legnagyobb elterjedési területű faj. Magyarországon az egyetlen őshonos teknősünk, védett állat, természetvédelmi értéke 50 000 Ft. A patakok és tavak partjainak országszerte történő kiépítése, a vizes területek lecsapolása oda vezetett, hogy állományuk – különösen az urbanizáció és a motorizáció terjedését követően – jelentősen csökkent. A mocsári teknős azonban legérzékenyebben talán a tojásrakó helyeinek zavarása miatt fogyatkozott meg. Alapvetően a síkvidékekhez és alföldekhez kötődő faj, így igencsak ritkán látott vendég a Visegrádi-hegységben és a Pilisben.

Ha a mocsári teknősök optimális élőhelyre lelnek, s tojásaikat a vízhez közel lerakhatják, akár 200-300 méteres átmérőjű területen leélhetik életüket, de ez csak ritkán adatik meg számukra. Így legtöbbször egy 1-1,5 kilométeres területen mozognak, eközben gyakran eltávolodnak a vizes élőhelyüktől is. Fontos, hogy olyan vizeket találjanak, ahol napozóhelyek is fellelhetők, ami legtöbbször kiálló kő, homokpad vagy épp egy vízbe dőlt fatörzs, ahonnan a legkisebb zavarás esetén is azonnal a vízbe vethetik magukat. A Pilisi Parkerdő Zrt. örökerdő-gazdálkodása során, a vizes élőhelyek közelében felhagyott holtfák is ilyen fontos napozóhelyül szolgálhatnak.

Következő adásunk
Téma: Fókuszban a Nemzeti konzultáció – Gulyás Gergely frakcióvezető, Fidesz
Ezt követő adásaink