Kultúra
Schaár Erzsébet életmű-kiállítás nyílt Székesfehérváron
OPH
2018. március 13.

Schaár Erzsébet megújító hatása a magyar művészetre megkerülhetetlen jelenség, számos köztéri szobrával találkozhatunk akár Budapesten, Kecskeméten, Miskolcon, Pécsett, Tihanyban, vagy másutt járunk. Hagyatékának jó részét pedig a királyok városában őrzik. A tárlat a Szent István Király Múzeumban május 6-áig látogatható.

Szűcs Erzsébet és Izinger Katalin művészettörténészek, a kiállítás társrendezői a Rádió Orienten beszéltek a kiállítás jelentőségéről és apropójáról, valamit Scaár Erzsébet úttörő művészetéről.

A művész és Székesfehérvár

Nem véletlen az, hogy ez a gyűjtemény Székesfehérváron lelt otthonra – mondták el. A Szent István Király Múzeum képzőművészeti anyagában ugyanis önálló egységet jelent Schaár Erzsébet (1908–1975) félszáz darabos gyűjteménye. A XX. századi magyar szobrászat meghatározó és kiemelkedő egyénisége életében is sok szállal kapcsolódott Székesfehérvárhoz: 1966-ban egyéni kiállítása volt az Országzászló téren, 1968-ban részt vett a legelső székesfehérvári művésztelepen a Könnyűfémműben, 1974-ben pedig a Csók István Képtárban készítette el az Utca című environmentjét, amelyet Pilinszky János „avatott” fel verseivel. (Ezt az itt megalkotott és időszaki kiállításként szereplő alkotást Pécsett újraalkotva állították fel 1991-ben, és itt látható ma is.)

A mostani tárlat gazdag dokumentációs anyaggal, fotókkal és plakátokkal eleveníti fel az 1966-os, az 1974-es időszaki, illetve az 1980-as állandó kiállítást.

A Schaár-gyűjtemény 1980-tól 2005-ig volt látogatható a Jókai utca 11. számú ház emeletén, a Smohay Jánostól a múzeumnak ajándékozott 18. századi műemléképületben. A kiállítást 2006-ban, az épület jelentős állagromlása miatt be kellett zárni, azóta a gyűjtemény nem volt látogatható.

A mostani kiállítás valamennyi alkotása a Szent István Király Múzeum gyűjteményének darabja.

Schaár Erzsébet 1925-től 1975-ig változatos anyagokból, ólomból, fából, bronzból, műkőből, üvegből, műanyagból, alumíniumból és hungarocellből alkotott, a méreteket tekintve pedig a 10 cm-estől a kiállítóterem-méretűig alkotott.


Belső tér II. 1969

Fotó: Deák Balázs

A tárlat 5 teremben kronológia szerint látható; az első részben a nagyjából 1965-ig készült munkák, a második részben a 66-tól 72-ig készült alkotások, az utolsó teremben az Utcából (1974) származó figurák kerültek kiállításra.

Az 50 kis- és nagyméretű plasztikából álló gyűjtemény egy része Vilt Tibor (a művésznő férje, aki a két világháború közt a római iskola jeles képviselője volt) és Wilt Pál révén került Székesfehérvárra, jelentős részét pedig a Művelődési Minisztérium vásárolta meg és adta Fehérvárnak. Ezt az anyagot egészítette ki a részben Schaár Erzsébettől (Kóré, Fotelben ülő), később az örökösöktől megvásárolt művek sora, (Ólomfal, Egymásba nyíló terek, Pincegádor figurával, Ajtó figurával). 1968-ban, a székesfehérvári Könnyűfémműben megrendezett szobrászati szimpóziumon készült Ajtók című műve az Ajtóban álló leány című nagyméretű plasztikával együtt a múzeum szoborkertjében került felállításra.

Pincegádor figurával 1969

Fotó: Deák Balázs

A gyűjtemény 50 darabján túl kirakunk olyan hungarocell-gipsz alakokat, illetve gipsz portrékat, amelyek az 1974-es Utca című kiállításán láthatók voltak, de amelyeket nem vittek el Pécsre az ottani állandó kiállításhoz. Sok magyarázó, műtárgyleíró szöveges anyagot kíséri a tárlatot. A befogadás élményét két folyamatosan vetített dokumentumfilm is segíti: az egyik Két arckép címmel azt mutatja be, amint 1965-ben Psota Irén portréját mintázza a szobrász; a másik pedig azt, ahogyan 1974-ben a Csók István Képtárban felépül az Utca és azt Pilinszky János megnyitja.

Schaár megújító hatása a magyar művészetre

Az egyszerűen hozzáférhető és könnyen alakítható gipsz és hungarocell anyagok használata spontán műfajteremtéshez vezetett. Az rendhagyó anyaghasználat okaira több magyarázat adható – mutattak rá a művészettörténészek.

Egyfelől a nemesebb anyag kiváltása volt a cél, Schaár ugyanis szerette volna szobrait kiönteni tartósabb, időtállóbb, hagyományosabb anyagból. Másfelől a könnyű anyag könnyebb megmunkálást is jelentett, Schaár pedig meglátta a hungarocellben a művészi kifejezésforma egy új lehetőségét, az anyagfelület ugyanis plusz jelentéstartalmakat is adott az ebből az anyagból készült alkotásoknak, így Schaár vezette be a magyar szobrászatba az ideiglenesség fogalmát gyorsan pusztuló, fehérségüket vesztő szobraival. Életművének utolsó tíz éve ilyenformán a magyar szobrászat nagykorúságának kezdetével esik egybe, formanyelvteremtő ereje későbbi művészeinkre is komoly hatást gyakorolt.

Schaár progresszív jelentőségét tehát az egyetemes szobrásznyelv kialakulásában nem lehet eléggé hangsúlyozni. Az 1974-es Utca az environment műfaj első hazai műve.

Shaár és Pilinszky

Schaár Erzsébet Utca című kiállítását a Csók István Képtárban 1974. június 23-án nyitotta meg a kompozícióban sétálva Pilinszky János. Néha megállt, és a látványhoz kapcsolódva mondta el az őt követő közönség előtt egy-egy versét.

Kettejük kapcsolata meghatározó, az alkotói aktus mögött megbújó motiváció és lelki magatartás kötötte össze őket, nyelvi és szobrászi formanyelvük egy lelki tőről fakad. Pilinszky maga így vall az Utca megnyitásáról:

„Esztendeje lehet, hogy letettem a nagyesküt: nem nyitok meg több kiállítást, mivel a művek vagy önmagukért beszélnek – vagy sehogy. Schaár Erzsébet esetében mégis meg kell szegnem eskümet. Hogy miért? Mivel úgy érzem – s bizonyára ő az első, aki ezért megbocsájt –, hogy művei valahol a mélyben egybevágnak saját művészi-emberi igyekezetemmel. Formai megoldásként épp ezért egy szokatlan stáció-járást választottam. Nem a képek és versek tematika szerinti, hanem témán-túli tisztelgéseképpen, egy-egy műve előtt elmondanám egy-egy újabb versemet, s befejezésül azt, amit neki ajánlottam.

Az eseményt film is megőrizte: Fitz Péter, Gulyás János és Wilt Pál közös munkája, amely a megnyitón kívül fölidézi a rendezés részleteit is. A tárlatot Kovács Péter rendezte.

Mindkét művész, a szobrász és a költő is élt még, amikor Schaár kiállításának nyomán a tárlat installációinak és plasztikáinak fényképeiből (Balla Demeter, Gulyás János és Kovács Ferenc fotóival) létrejött a fekete és a fehér színdinamikáját kihasználó kötet. A Schaár Erzsébet és Pilinszky János nevével fémjelzett, 1975-ös Tér és kapcsolat című kiadvány kettős-közös vallomás.

Schaár Erzsébet alkotásai a Pilinszky-versekkel együtt kölcsönösen „értelmezik, magyarázzák, kiegészítik” egymást. A kapcsolódások többirányúak és kölcsönösek. Ugyanaz a tér- és csöndélmény, mely Pilinszky verseit építi, Schaár Erzsébet szobrainak is leglényegesebb tartalma. Mind a versek, mind a szobrok a teret és csöndet implikálják, a tér és a csönd vonzásában teljesednek ki. Schaár Erzsébet emberalakjainak magánya végletes és áttörhetetlen. Ember emberrel képtelen kapcsolatot teremteni. Pilinszky a verseiben fogalmi nyelven formálja meg ezt a térélményt.

Fotó: Deák Balázs


Március 22-én, csütörtökön 17 órától a Városi Képtár – Deák Gyűjtemény freskós szalonjában rendhagyó beszélgetésre várják az érdeklődőket: Három arckép címmel Závodszky Noémi színművésznő vall Kovács András Két arckép című félórás – Psota Irénről és a róla szobrot készítő Schaár Erzsébetről szóló – 1965-ös dokumentumfilmjéről, a mesterségről, a művész- és színművészsorsról, továbbfűzve a film gondolatait.

Három arckép címmel Závodszky Noémi színművésszel beszélgetünk Kovács András "Két arckép" című félórás – Psota Irénről és a róla szobrot készítő Schaár Erzsébetről szóló – 1965-ös dokumentumfilmjéről, a mesterségről: a művész- és színművészsorsról, továbbfűzve a film gondolatait, március 22-én, csütörtökön 17 órától a Városi Képtár – Deák Gyűjtemény freskós szalonjában. - See more at: http://www.teleelettel.hu/esemeny/6117/harom_arckep#sthash.XvyWJP2A.dpuf
Három arckép címmel Závodszky Noémi színművésszel beszélgetünk Kovács András "Két arckép" című félórás – Psota Irénről és a róla szobrot készítő Schaár Erzsébetről szóló – 1965-ös dokumentumfilmjéről, a mesterségről: a művész- és színművészsorsról, továbbfűzve a film gondolatait, március 22-én, csütörtökön 17 órától a Városi Képtár – Deák Gyűjtemény freskós szalonjában. - See more at: http://www.teleelettel.hu/esemeny/6117/harom_arckep#sthash.XvyWJP2A.dpuf
Három arckép címmel Závodszky Noémi színművésszel beszélgetünk Kovács András "Két arckép" című félórás – Psota Irénről és a róla szobrot készítő Schaár Erzsébetről szóló – 1965-ös dokumentumfilmjéről, a mesterségről: a művész- és színművészsorsról, továbbfűzve a film gondolatait, március 22-én, csütörtökön 17 órától a Városi Képtár – Deák Gyűjtemény freskós szalonjában. - See more at: http://www.teleelettel.hu/esemeny/6117/harom_arckep#sthash.XvyWJP2A.dpuf
Téma: Művek az emeletről - Schaár Erzsébet kiállítás nyílt
Vendégek: Szűcs Erzsébet és Izinger Katalin művészettörténészek, a kiállítás társrendezői
Szerkesztő-műsorvezető: Horogszegi Erika
Kapcsolódó cikkek
„Művek az emeletről” Székesfehérváron

Schaár Erzsébet (1908–1975) szobrászművész munkáiból nyílik kiállítás a Szent István Király Múzeumban.

Következő adásunk
Téma: A kormány közszolgálati politikájának irányai – Tuzson Bence közszolgálatért felelős államtitkár, Miniszterelnökség
Ezt követő adásaink