Külföld
55 éve történt a Kennedy-gyilkosság
hirado.hu Kép: Wikimedia Commons
2018. november 22.

John Fitzgerald Kennedy neve, JFK szignója a mai napig fogalom nemcsak az Egyesült Államokban, hanem világszerte. Ma 55 éve, hogy eldördültek a gyilkos lövések, amelyek megrengették a világot, megváltoztatták a politikai közgondolkodást.

A hatvanas évek elején Amerika közéleti, belpolitikai és külpolitikai képe igen összetett volt. Az Eisenhower-korszak vége – az akkori merev, befagyott hidegháborús hangulatban – bizonyos fokú enyhülést hozott. Nem volt radikális ez az enyhülés, nem hozott áttörést, de a folyamatot óvatosan jelezte, hogy egy demokrata jelölt nyerte meg az elnökválasztást, és az „ősellenség” Szovjetunió vasmarka is engedett egy kicsit az általa megszállt szocialista országok fogásán.

Ráadásul az Egyesült Államokban erősen érlelődött már a polgárjogi mozgalom is, ami igazán láthatóvá csak a Kennedy-korszak végén vált, de már előtte is a „fajközi harc” kiéleződése jellemezte az országot. Ezt az ellentmondásos és feszült hangulatot csak még inkább szította, hogy Washington rádöbbent arra, hogy a Szovjetunió lekörözte: 1957-ben Moszkva fellőtte az első műholdat, a Szputnyikot. Eisenhower aggódása érthető volt. A Szovjetuniónak az Egyesült Államok technológiai és anyagi fölénye ellenére sikerült az amerikaiak előtt mesterséges holdat küldenie az űrbe – vázolta fel Frank Tibor egyetemi tanár John Fitzgerald Kennedy elnökké választásának politikai előzményeit.

Elnöknek volt nevelve

Kennedy apja a második világháború alatt Amerika londoni nagykövete volt: hihetetlenül ambiciózus politikusként azt vette a fejébe, hogy a négy fia közül az egyik elnök lesz. A legidősebb fiú a háborúban hősi halált halt. A másodikat, akiből ténylegesen elnök lett: lelőtték, ahogy az öccsét, Robertet is. Edward elnökjelöltségét – aki egyébként nagyon jelentős szenátor lett – egy fiatalkori botránya miatt folyamatosan gátolták a politikai megnyilvánulásaiban – mondta Frank Tibor.

Kétségkívül Kennedy sokat emlegetett elnökválasztás előtti vitája Nixonnal mérföldkő volt a politika és a média viszonyában, amiből egyértelműen Kennedy került ki győztesen: szimpatikusabb, ápoltabb, fiatalos és felkészült volt.

John Fitzgerald Kennedy koporsója
Forrás: Wikimedia Commons

Politikusként nem volt mindig hibátlan

Kennedy politikáját a társadalmi problémák rugalmasabb megítélése jellemezte, hangsúlyozta a szabadság eszményét. Fontos tette volt, hogy Nyugat-Berlinben is a szabadság eszményét éltette. „Ich bin ein Berliner” – a mondás azóta a hidegháború emblematikus idézetévé vált – fogalmazott Frank.

A teljesebb kép érdekében meg kell jegyezni, tette hozzá az Amerika-szakértő, hogy követett el hibákat is. A kubai partraszállást, a CIA-s akciót a Disznó-öbölben rosszul mérte fel. Ugyanakkor 1962-ben a titkosszolgálatok által jelzett kubai rakétatámaszpontok ügyében nagyon ügyesen járt el. Ekkor volt talán a legközelebb a világ egy harmadik világháborúhoz. Mégis elérte, hogy találkoztak Hruscsovval, és a szovjetek kivonultak Kubából. Ez hozott egy szerencsés fordulatot, közeledést, együttműködést Washington és Moszkva elhidegült viszonyában.

Kennedyvel kapcsolatban nem nagyon szokták hangsúlyozni a negatívumokat, de az is igaz, hogy például a vietnami háborút ő indította el, az utána következő elnök már belekényszerült ebbe a háborúba, folytatni kellett, és teljes kudarc lett a vége. Szintén nem sok szó esik a nőügyeiről és a maffiához való kapcsolatáról, amit feledtet a Kennedy feje fölé vont nimbusz – mondta az ELTE Amerikanisztika Tanszékének egyetemi tanára.

Jóhiszemű volt

1960-ban Kennedy csak egy hajszállal nyert Nixon ellen Texasban, és ez is indok volt arra, hogy rábeszéljék Kennedyt a dallasi útra politikus társai.

Voltak azonban az elnök környezetében olyanok is, akik szerették volna lebeszélni a texasi kirándulásról, de legalábbis arról, hogy Dallast is beiktassa útitervébe. Egyesek közülük kifejezetten biztonsági megfontolásokból tartották kockázatosnak a dallasi látogatást.

Az is Kennedy jellembéli kvalitását dicséri, hogy mégis elment Texasba, holott tudta, hogy ott nem szeretik, ott nem az ő emberei vannak. Manapság teljesen elképzelhetetlen, hogy egy elnök ilyen környezetben nyitott gépkocsiban vitesse magát. Kennedy jóhiszemű volt: fel sem merült benne, hogy nem szeretik. Nyílt volt, és kompromisszumokra hajlamos. Még abban az ellenséges légkörben is megpróbálta megkedveltetni magát – emelte ki Frank.

Sok évtized távlatából is nosztalgiával gondolnak rá mind a mai napig. Halálának a módja és körülményei avatták mártírrá, a politika áldozatává. Ha továbbra is elnök marad, sikerül kitöltenie a mandátumát, minden bizonnyal az utókor is másként emlékezne rá. Ő marad a nagybetűs Elnök, aki életét adta Amerikáért és a demokráciáért – tette hozzá a szakértő.

1963. november 22-én pénteken, helyi idő szerint 12.30-kor lövések dördültek el Dallas belvárosában. A lövések véget vetettek John F. Kennedy, az Egyesült Államok harmincötödik elnöke életének.

Következő adásunk
Téma: Az Álomfejtés című darab bemutatása – Vendég: Kováts Kriszta színművész
Ezt követő adásaink