Életmód
Konferencia a vizelettartási zavarokkal küzdő betegek kezeléséről
VM.komm Kommunikációs Tanácsadó Iroda Kép: weborvos.hu
2017. május 9.

Az átmeneti vagy tartós vizeletinkontinencia népbetegség mértékű probléma. Az inkontinens állapottal együtt járó tünetekkel („gyanús” foltok az öltözéken, vizeletszag stb.) szemben a beteg társas környezete teljes mértékben elutasító - erről is szó volt a „A vizelettartási zavarok kivizsgálása és ellátása interdiszciplináris kongresszus és továbbképző tanfolyam” rendezvényén, mely május 4 és 6-a között, a budapesti Margitszigeten zajlott

E terület interdiszciplinaris jellegű – hiszen urológusok, nőgyógyászok, neurológusok, rehabilitációs szakorvosok, családorvosok egyaránt találkoznak és foglalkoznak vizelettartási panaszokkal jelentkező betegekkel – ez adta tehát az ötletet, hogy a nőgyógyászokon és urológusokon kívül a többi társszakma képviselőivel közösen rendezzék meg szervezők a kongresszust.

A konferencia előadásai a vizelettartási problémák teljes palettáját áttekintették, szó esett a női és férfi vizeletinkontinencia mellett a neurogén hólyagról illetve a gyermekkori vizelettartási zavarokról is.

Egy-egy témát az egyes szakterületek képviselőivel közösen, nagy átfogó előadásokban mutatták be, ugyanakkor lehetőség volt speciális, szűkebb szakmai köröket érintő problémák külön szekcióba történő megvitatására is. A kongresszuson a hazai szakemberek mellett több neves külföldi előadó is szerepelt.

A rendezvény részeként került sor Prevenció és hatékonyság az inkontinencia ellátásban című kerekasztal megbeszélésre. A Nemzeti Betegfórum meghívására a szakmai megbeszélésen az Egészségügyi Szakmai Kollégium 4 különböző tagozatának tagjai, a Magyar Kontinencia Társaság vezetősége, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara és a szociális szféra képviselői, valamint az Emmi Egészségügyért Felelős Államtitkárság több képviselője is részt vett.

Az érintett szakmák együttműködésében már elkészült és kihirdetésre került a felnőttkorban előforduló, nem neurogén eredetű vizeletinkontinenciáról szóló egészségügyi szakmai irányelv. Az irányelv megalkotásában résztvevő szakmák és szakértők egyetértenek abban is, hogy a tapasztalatok szerint a jelenlegi gyakorlatban a „megfelelő beavatkozás a megfelelő betegnek” elve egyelőre nem valósul meg hiánytalanul. Bár az irányelv világosan fogalmaz – „Az alapellátásban történjen meg az első vonalbeli alapvető vizsgálatok elvégzése és a beteg tünetmentesítése, valamint az egyszerű, tiszta, enyhe súlyossági fokozatú esetek primer ellátása. A szakellátás biztosítsa a komplikált, súlyos, recidív esetek kivizsgálását, ellátását, progressziójuk követését.” –

a megfelelő betegutak kialakítása, és a progresszivitás szerint egymásra épülő kontinencia ellátás megvalósulása még várat magára.

A háziorvosi praxisok szerepének kapcsán a résztvevők felhívták a figyelmet arra, hogy bár sokszor hajlamosak vagyunk szakorvos vs. háziorvos relációban beszélni, a háziorvos is szakorvos (szakvizsgát tesz!), így igenis megfelelő kompetenciákkal és felhatalmazással kell rendelkeznie. Az irányelvben lefektetett kétlépcsős ellátás megvalósításához elengedhetetlen a megfelelő segédeszközök háziorvosok általi rendelhetősége is!

A jelenlévő szakmák egységesek voltak abban, hogy az irányelvben foglaltak egyszerűsítik az ellátást mind az érintett szakmák, mind pedig az érintett betegek (és hozzátartozók) számára. A háziorvosi praxisok nagyobb szerepvállalásának szükségességét nagyon szemléletesen érzékeltette például a Szociális Klaszter képviselője, bemutatva azt a nem csekély anyagi és humán ráfordítást, ami ahhoz szükséges, hogy egy szociális otthon, gyakran már önállóan mozgásképtelen, lakóját eljuttassák a sokszor több 10 km-re lévő szakrendelésre, csak azért, hogy ismét felírhassák neki a szükséges inkontinencia segédeszközöket.

A NEAK kasszában esetleges generálódó többlet ráfordítás kérdése kapcsán a szakemberek megjegyezték, hogy ha az elvi kiindulás az, hogy minden rászoruló megkapja a megfelelő ellátást, ez esetben csak attól, hogy a háziorvosi praxisok is rendelési jogot kapnak, még nem fog növekedni a költés. Mindazonáltal abban is egyetértés volt, hogy fejlesztésre szorul a háziorvosi praxisok azon képessége, hogy az érintetteket felismerjék, kiszűrjék, illetve az inkontinenciában releváns ellátások jobb megismerése, alkalmazásuk elterjesztése is további támogatásra, oktatásra szorul körükben.

A MESZK képviselői utaltak rá, hogy az orvosi szakmák között is van számtalan olyan, ami megfelelő licencvizsgával szerezhető meg, így a javasolt szakasszisztensi képzetség is egy szakdolgozói licencvizsgával lenne leginkább megvalósítható. Az is elhangzott továbbá, hogy a közeljövőben olyan egyetemi/főiskolai képzések indulnak, amik hosszabb távon biztosítják a hátteret az egyre növekvő igényekhez.

Az egyik legsürgetőbb feladat tehát olyan képzési rendszerek és tananyagok összeállítása, amik segítségével a háziorvosi praxisok (háziorvos és szakdolgozó egyaránt!) megszerezhetik a szükséges tudást, és azok sikeres teljesítése esetén a praxis speciális szakmai jogosultságot, azaz inkontinencia segédeszköz rendelési jogosítványt is szerezhet. Ezt követően – mutatott rá az egyik résztvevő – már csak a szigorú finanszírozói ellenőrzésre van szükség, amit a résztvevők kifejezetten kértek is, hiszen csak az mutathatja meg egy szakmai megoldásról, hogy valóban megfelelő, beválik-e.

Következő adásunk
Téma: A kormány rövid és hosszú távú intézkedései az erdőgazdálkodásban - szakmai szimpózium – Dr. Nagy János földügyekért felelős helyettes államtitkár, Agrárminisztérium; Szentpéteri Sándor erdőkért felelős helyettes államtitkár, Agrárminisztérium; Lomniczi Gergely főtanácsadó, Agrárminisztérium
Ezt követő adásaink