Életmód
Hidakat kell építeni a generációk között
OPH Kép: OPH
2021. július 30.

Meg kell érteni az X, Y és Z generációk, illetve az Alfák közötti különbségeket, hogy az eltérő társadalmi viselkedésű korosztályok kölcsönösen megértsék egymást és a munkahelyen is hatékonyan végezzék a közös munkát.


A Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének 2021. június 3-ai online tanácsadásán Tari Annamária klinikai szakpszichológus és pszichoanalitikus az információs technológia által különböző mértékben érintett generációk hatékony közös munkavégzésének és egymás iránti kölcsönös megértésének lehetőségeiről tájékoztatta a hallgatóságot. A beszélgetés moderátora Szabó Imre, a VDSzSz Szolidaritás szakértője volt.

Közel sem konfliktusmentes az oldschool, az offline, a hibrid és a már szinte teljesen infokommunikációs térben élő generációk együttélése

Előadása kezdetén Tari Annamária rámutatott, hogy korunk meghatározó humán erőforrás menedzselési kérdése, hogy miképpen tudnak együttműködni a munkahelyeken az információs korszak kihívásai és ráhatásai által különböző mértéken érintett generációk tagjai.

A babyboomer és az X generációkba tartozó munkavállalók, azaz 50 pluszosok és a 65 pluszosok még „oldschool” és „offline” generációnak tekinthetőek. A 82 után születettek alkotják az úgynevezett hibrid Y generációt, mert bár még a könyvespolc alatt születtek, a WEB 2. világában nőttek fel. Munkapszichológiai és HR szempontból világszerte a legnagyobb fejfájást a Z generáció tagjai okozzák. Ők huszonévesként vannak jelen a világunkban. Őket követi az alfák, azaz a 2005 után születettek. A generációs kohorsz alapú felosztás valójában mikrogenerációs, vagyis olykor csak 10 év választja el a csoportokat egymástól. A fiatal digitális generációknak az idősebbekhez képest sok tekintetben eltérő a társadalmi és kulturális viselkedésük, a kultúra- és internethasználatuk, valamint az élettel szembeni attitűdjük. Ez teszi érthetőbbé, miért küzd a világon sok cég ugyanazzal a problémával: a kölcsönösség, kooperáció és hatákonyság elérésével a generációk együtt dolgozása során.

A kutatási adatok azt mutatják, a fiatalok jelentős részének az életben meghatározó érzelme a kilátástalanság és a depresszív attitűd.

A jelenséggel értelemszerűen nem csak a MÁV küzd, hanem gyakorlatilag a teljes gazdaság szinte minden ágazata és cége. A fiatalok többségére igaz lehet, hogy a jövő építés, a karrierutak alakítása nehéznek látszik, ami egyértelműen vezet olyan perspektívátlanság érzéshez, ami az idősebb generációknak olykor teljességgel érthetetlen. Ma a cégek előtt álló legnagyobb kihívás a generációk közötti hídépítés és a megfelelő kommunikációs kultúra felépítésével a szorongások oldása. Leggyakrabban a babyboomer és X generáció megfelelő befejezést igénylő életkori szorongása szokott összecsapni az Y és a Z generáció teljesítményszorongásával.

Az információtechnológiai eszközöknek kezdetben főleg az előnyeit láttuk

A legnagyobb változásokat az információtechnológia alig két évtizeddel ezelőtti berobbanása hozta. Kezdetben még élvezhettük ennek egyértelmű előnyeit, amelyek miatt a babyboomer generáció is meg tudta szeretni az eszközöket. Ezeket elkezdte az eredeti rendeltetésüknek megfelelően, azaz eszközként használni. Gyorsultak bizonyos munkafolyamatok, nem kellett állandóan postára menni, lehetett helyette e-mailt küldeni, megtalálhattuk a régi osztálytársat a neten, és mindezt hosszasan lehetne sorolni – mondta Tari Annamária.

A fokozott közösségi médiahasználatnak köszönhető károsan nárcisztikus viselkedésformák

Az Y generáció viszont online életteret kapott az offline mellett vagy helyett a közösségi média felületek és a rajtuk kialakítható profilok megjelenésével. Az okos eszköz mintegy digitális pórázra kötve húzza az életünket abba az irányba, ahol elfeledkezünk arról, hogy egyébként az offline térben kéne élni, megtalálva a boldogulásunkat és a karrierünket. A közösségi média használatának ugrásszerű növekedésével egyfajta olyan nárcisztikus működés is tömegesen megjelent, amely korábban nem volt jellemző, mert a személyiségeknek a valós életben és emberi kapcsolatokban kellett helytállniuk. A nárcisztikus érzelmi működés normál esetben a saját érdekvédelmünket szolgáló tudattalan érzelem, mára azonban az elvárt viselkedés és norma az lett, hogy mindenki megpróbálja létrehozni és folyamatosan gondozni az online térben maga (olykor) idealizált profilját.

A Facebook ma már társadalmi normatívának tekinthető

Érdekes, ahogy a társadalmi normák átalakulnak. A babyboomer és X generáció tagjainak fél élete még az offline világban telt, és abban az időben például az önhitt/önimádó emberek nem voltak feltétlenül szimpatikusak. Az offline időkben, ha valaki régebben egy baráti találkozóra 3 szatyornyi fényképpel érkezett volna, amit órákon keresztül mutogat, legalábbis azt gondoltuk volna, hogy pszichológusra van szüksége, mert valami nincs rendben. Ma pedig nyilvánvalóan teljesen rendben van, hogy leülünk egy Z-generációssal, aki azt mondja, hogy figyelj, mutatom, és mondjuk három perc alatt átpörget 43 fotót, amiből lehet, hogy 26 szelfi – mutatott rá a szakember.

Nagyon nagy fokú a normaváltás, és a Facebook mára már egyetemleges társadalmi normatívának tekinthető. A felhasználó olyan prezentációs felületet készít magáról, amellyel óhatatlanul csúszik a szociális megfelelés irányába. Csinos és jó képek, klassz utazási fotók: az Y és Z generáció tagja számára élete minden pillanatának láttatása minden napjának abszolút elfogadott része lett. Ez az önmagában is erősen nárcisztikus tevékenység manapság egy fiatalnak természetes, sőt saját társadalmi csoportjában tulajdonképpen elvárt is. Azonban ma már tudjuk, hogy az online térben átélt érzelmek diffundálni tudnak az offline térbe, ami azt jelenti, hogy a közösségi média erőteljesen nárcisztikus terében olykor 6-8 órát is eltöltve, megjelenik az a jelenség, amit felfújt Egó működésnek hívunk. Ez olyan érzelmi állapot, melyben a látható „homlokzat” mögött sokszor nincs valós teljesítmény, épp ezért a realitásban valójában komoly szorongásokat okozhat, nem pedig elégedettséget.

Hiperkonnektivitás

A másik problémát az érzelmi igények kielégítésének felgyorsulása jelenti. Ezt az állandó láttatás mellett a hiperkonnektivitás, vagyis az állandó kapcsolódási lehetőség biztosítja. Szólok valakinek, és ő 10 másodpercen belül válaszol. Ez a fajta felgyorsulás az élet minden területén megjelent, nem kímélve az időgazdálkodást sem. Ez eredményezi azt, hogy a fiatal generációk tagjai a munkahelyi és karrier eredményeket is rendkívül gyorsan szeretnék elérni, ami egyes cégeknek a munkavállalók gyakornoki képzésének átalakítását is eredményezheti, mert az illetővel nem feltétlenül lehet hosszú távra tervezni. Korábban elképzelhetetlen gyorsasággal (1-1,5 év) akarnak/tudnak pozíciót váltani, és ezért láthatjuk azt, hogy egész jó státuszokban lévő Y, Z generációsnak például a LinkedInen nyitva van a pozíciója, mert nyitott az új ajánlatokra. Ez nyilván befolyásolja majd, hogy milyen lojalitást tud kialakítani azzal a céggel, amelyik őt foglalkoztatja.

A gyorsaság trendje, a hiperkonnektivitás és az azonnali visszajelzések igénye, vagyis az azonnali érzelmi szükségletkielégítés lélektani szempontból a fiatalokat olyan infantilis státuszban tartja, ami ellentmond a korábban leírt személyiség érési szakaszok megjelenésének. Nem ők a hibásak ebben, hanem az az életforma, amit az információtechnológiai eszközök és a közösségi média állított eléjük, mint követendő csoportmintát. Azonban ezen érzelmi jelenségekkel egy 45-50 feletti ember egyszerűen nem tud mit kezdeni, és azokat nem is érti. Ő meg éppen a szocializációja miatt nem érti és nem is értheti, ezt mások miért nem tekintik normálisnak, így őrölnek két malomban egymás mellett a generációk egy munkahelyen.
A hiperkonnektivitás lehetősége ráadásul kilőtte a szeparációs szorongás tűrését, pedig a pszichológiában ez az ember felnőtté érésének egyik legfontosabb feltétele, a másik pedig a holding vagy tartalmazás képessége, ami arra szolgál, hogy képesek legyünk magunkban tartva a velünk történteket, először önállóan gondoljuk át azt. Az első azt jelenti, hogy tudok egyedül lenni, tudok önállóan döntéseket hozni, és át tudom gondolni a dolgaimat. A holding biztosítja azt az időszakot, amikor az ember kezdi kicsiszolni azokat a tudattalan érzelmi stratégiákat, amelyek felnőtt korban nagyon fontosak lesznek. Ezek a konfliktuskezelő, a problémamegoldó, a szorongástűrő, a stressztűrő és a megküzdő mechanizmusok. Ma a holding a régi 6-8 vagy 4-6 órányi

időtartam helyett, amíg elmontdtuk egy bizalmasunknak, a hiperkonnektivitás, és azonnali megosztás következtében olykor 4-6 másodperc. Akkor hogy fejlődhetne megfelelően azon érzelmi stratégiák többsége, mely az élethelyzetek megoldásához elengedhetetlen?

Hogyan lehetne elvárni, hogy egy fiatal nagyon frappánsan oldjon meg helyzeteket, amikor nem is volt annyi ideje ezt gyakorolni? A proaktivitás, azaz hogy kapok egy feladatot, és azt megpróbálom megoldani, erőfeszítést és kitartást igényel. Korunk nárcisztikus viselkedése azonban nagyon nehézzé teszi a hibavétést, a bocsánat és a segítség kérését, valamint a kudarcok tűrését, egyszóval mindazt, ami az élethez nagyon kell, és amit az X generáció tagjai még megtanultak. A hibák miatti szorongás alapból is többszöröse a normálisnak, és ha az illető nem kap folyamatosan pozitív visszajelzést és dicséretet, mindez fokozódik.

A közösségi média fő vonzereje a folyamatos visszajelzések általi dopamintermelés

Nagyon fontos kérdés a cégkultúra szempontjából, hogy egy cég meg tudja-e valósítani, hogy persze nem infantilizálva, de mégis megfelelő sűrűséggel adjon visszajelzéseket. Ez azért különösen fontos, mert a közösségi média vonzereje pont ebben rejlik. Az állandó, de random visszajelzéseivel dopamint (öröm érzésért felelős anyag) termel az agyban, és éppen ezzel okoz függőséget. A fiatalok az idősebbekkel ellentétben nem időnként és alkalmi juttatásként, hanem folyamatos infúzióként szokták meg ezt az élményt.

Az idősebb generációnak érzékenyítő tréningeket kéne csinálni, hogy kicsit az ifjabbak bőrébe bújva átélhessék az ő szorongásaikat, az Y-generációnak meg el kell magyarázni, hogy bár ő lehet, hogy azt gondolja a másikról, hogy egy digitális analfabéta, de ettől még például ő építette fel azt a munkahelyet, ahol ő ül. Ez a kölcsönösség szükséges egymás értékeinek el- és felismeréséhez. Ha ez meglesz, akkor nem feltétlenül személyiségtorzulásként vagy rossz tulajdonságként fogunk tekinteni e változásokra, hanem a XXI. század olyan hozadékaként, melyet valójában senki nem akart, igazából a fiatalok sem – zárta továbbgondolásra ösztönző előadását Tari Annamária.


Ajánlott olvasmány:

Tari Annamária: Z generáció
Tari Annamária: Bátor generációk
Tari Annamária: Online illúziók offline valóság

-