Kultúra
Felavatták Herczeg Ferenc szobrát a Nemzeti Színházban
OPH Kép: MTI/Kovács Tamás
2021. szeptember 21.

Szeptember 21-én, a Magyar Dráma Napján avatták fel Herczeg Ferenc (1863-1954) író mellszobrát a Nemzeti Színház első emeleti közönségterében.

A Törley Mária szobrászművész által készített alkotást a Herczeg Ferenc Társaság és az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) állíttatta.

Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója köszöntőjében úgy fogalmazott, hogy Herczeg Ferenc él, létezik a magyar színházakban, jelen volt és jelen is marad. A főigazgató emlékeztetett, hogy a Nemzeti Színház Déryné Programjában az elmúlt évadban két Herczeg Ferenc-bemutató is volt.

Az ünnepi eseményen Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere arra hívta fel a figyelmet, hogy ennek a kivételes személyiségnek a legfőbb életcélja a magyar nemzet művelése volt. Német származása ellenére szívében és lelkében teljesen magyar lett, aki a két világháború közötti Magyarország legismertebb és legnagyobb hatású írója volt, műveinek legfőbb témája a magyar hagyományok és a keresztény hit.

A miniszter beszélt arról is, hogy Herczeg pontosan látta a trianoni békediktátum történelmi következményeit, társadalmi hatásait, és arra törekedett, hogy meghatározza a magyar identitást. Írófejedelem és a korszak meghatározó közszereplője volt, tehetségét a Kárpát-medence és egész Európa csodálta. Művei megszólították, megérintették az olvasókat. Kiváló irodalmár és hazafi volt, aki erőt adott a magyarságnak, hogy Trianon után túléljen, megerősödjön. A Revíziós Liga elnökeként követelte a revíziót, az igazságtételt, de békés úton. Kásler Miklós úgy fogalmazott, hogy sorsa – élete végén – mégsem az elismerés, hanem a nélkülözés lett, akinek még az emlékét is el akarták feledtetni. A diktatúra bukása után ismét kiadták műveit, mondanivalója pedig ma is aktuális, ma is figyelemre méltó.

Fotó: MTI/Kovács Tamás

Takaró Mihály irodalomtörténész, a Herczeg Ferenc Társaság elnöke egyebek mellett arról beszélt, hogy Herczeg a 20. század első felének íróóriása volt, akinek egész életművét jellemezte az értékelvűség, a tisztánlátás és az elfogulatlanság. Szólt arról is, hogy történelmi regényeinek ugyanaz a funkciója, mint saját korában Jókai történelmi témájú műveinek: „egy, a magyarságot ért kataklizma közben és után reményt adni, utat mutatni a magyar nemzetnek”.

Herczeg tisztánlátásáról és realitásérzékéről szólva egyik cikkét idézte és úgy fogalmazott, hogy kíméletlen kritikát mond egy jelenségről: „A nagybirtok üzleti morálja egy a banktőkével. Mind a kettő a kémiai sav vakságával és mohóságával kezdi ki és rágja szét azt, ami a közelébe kerül.”

Az irodalomtörténész emlékeztetett: Herczeg Ferenc száműzetése 1945 után kezdődik, amikor az egypárti kommunista diktatúra mellé azonnal felsorakozik a nézetdiktatúra és az ízlés terror is. Ez a Révai-korszak, amikor meghirdetik, hogy az irodalom és benne az irodalomtanítás legyen az osztályharc eszköze, többé ne értékalapon, hanem világnézeti alapon kerüljön valaki ki vagy be a magyar irodalmi kánonba.

„A 20. század legnagyobb száműzött írója tér most vissza közénk 70 éves szellemi száműzetéséből” – fogalmazott a szobor leleplezése kapcsán Takaró Mihály.

Az ünnepi eseményen mások mellett jelen volt Maruzsa Zoltán köznevelésért, Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár, valamint az alkotó, Törley Mária.


Herczeg Ferenc (Franz Herzog) 1863-ban született Versecen és Budapesten halt meg 1954-ben. Magyar író, színműíró, újságíró, az MTA tagja és másodelnöke, 1904-től 1919-ig a Petőfi Társaság elnöke. Álneve: Katang. A Horthy-korszak legnépszerűbb írója, az Új Idők című irodalmi hetilap főszerkesztője és a Magyar Revíziós Liga elnöke. 1925-ben, 1926-ban és 1927-ben Az élet kapuja című regénye alapján az Akadémia Nobel-díjra jelölte. 1930-ban Magyar Corvin-lánc kitüntetésben részesült.

Regényeit, elbeszéléseit fordulatos meseszövés jellemzi, művei (A Gyurkovics leányok, A Gyurkovics fiúk) a dzsentritársadalmat népszerűsítik. Első színművét, A dolovai nábob leányát a Nemzeti Színház mutatta be 1893-ban. A Pogányok Szent István korát, az Ocskay brigadéros a kuruckort, a Bizánc a törökök által ostromolt város tragédiája révén a kiegyezés utáni Magyarországra lesújtó nemzethalál vízióját jeleníti meg. A kék róka (1917) című társasági vígjátéka világsikert aratott. 1945 előtt színművei folyamatosan szerepeltek a színházak műsorán. 1945 után visszavonultan élt, írásai nem jelenhettek meg. 1949-ben törölték az Írószövetség és az MTA tagjai közül. 1954. február 24-én Budapesten halt meg.

Forrás: Wikipédia, Cultura.hu

-